nekem is kell egy ilyen

A hírhedt táncdalénekesnő villát építtet a Rózsadombon.

Amikor már minden kész, a lakatossal különleges biztonsági zárat

szereltet a bejárati ajtóra, és ötven kulcsot kér hozzá.

- Ötven kulcs? - képed el a mester.

-Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de akkor már egyszerűbb volna egy

csapóajtót felszerelni!







- Lefogadom, fiacskám, hogy amint meghalok, az lesz neked az első, hogy

újra megnősülj! - gyötri gyanújával a férjét a nehéz természetű asszony.

- Vesztettél, drágám. Előbb kipihenem magam.





Az egyik fővárosi színház igazgatója feleségül veszi a vidéki város

színházából nemrég Pestre szerződtetett színésznőt.

Nem térhet ki az elől, hogy meglátogassák a lány továbbra is vidéken élő

szüleit.

Leutaznak hát a művésznő szülővárosába, korábbi sikerei színhelyére, és

a vonatból kiszállva taxiba ülnek.

A sofőr feltűnően nézegeti a nőt a visszapillantó tükörből, majd

fizetéskor a férfira kacsint:

- Csak nem a művésznő?

- De, pontosan.

- Hát, uram, sokba fog ez az este kerülni magának!







- Ügyvéd úr, el akarok válni a feleségemtől.

- Szabadna tudnom, miért?

- Mert tányérokkal meg konzervesüvegekkel dobál!

- Mióta?

- Amióta összeházasodtunk. Tíz éve.

- Ember! És miért csak most akar válni?

- Mert csak most talált el.









Fedőfoglalkozásként, revütáncosnőként elhelyezkedett könnyűvérű nőcskék

beszélgetnek tapasztalataikról.

- Képzeld, egyszer ötszáz dollárt kaptam egy milliomostól, hogy

koporsóban szeretkezzünk.

- Baromi ötlet! Jó kínos lehetett.

- Nekünk még nem is annyira, mint annak a négy manusnak, akik a vállukon

vittek.