December 6.
Miklós a kisázsiai Myra szent püspöke, aki a IV. században élt. Életéről biztosat nem tudunk. Legendája a bizánci egyházban a VI. században bontakozott, átterjedt Itáliára is, majd ereklyéinek Bari városába való átvitelével (1087) kultusza a nyugati egyházban is villámgyorsan meghonosodott. A kereszteshadak számos része menet is, jövet is Bari kikötőjében időzött, ami Miklósnak tiszteletét elősegítette.
Miklós hazai kultuszából a keleti és latin egyház egyaránt kivette a maga részét. Lieduinus francia származású bihari püspök, amikor Liege városában testvérét meglátogatta (1047), magával vitte Miklós ereklyéjének egy darabját. Ehhez Szent István királyunk úgy jutott, hogy a görög császár szövetségében seregével egy bolgár uralom alatt álló város elfoglalásában vett részt. István a katonáit nem engedte zsákmányolni, mint a görögök tették, hanem bement Szent György templomába és onnan elvitte a benne őrzött ereklyéket, közöttük Miklósét. Ezeket később András király örökölte.*
ünnepe mintegy a karácsony vigíliája és előjátéka. Ünnepének hagyományai később csakugyan összemosódtak a karácsonyi ünnepkör szokás- és hiedelemvilágával.
Miklós többek között patrónusa még a gabonakereskedőknek, pékeknek, vászonszövőknek, borkereskedőknek, ügyvédeknek, patikusoknak olajárusoknak, halászoknak és vízimolnároknak, hídépítőknek, raboknak és zarándokoknak, eladólányoknak és diákoknak, továbbá céheknek és egyéb közösségeknek. Ezekről még beszélünk.
Miklós megszenteli a vízi közlekedést is.
Miklós ünnepének előestéjén betér azokba a házakba, ahol gyermekek vannak: vizsgáztatja, megimádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint megjutalmazza vagy virgáccsal megfenyíti őket. Ezt több változatban a kíséretében lévő ördög hajtja végre.
A zajütés adventi, karácsonyi népszokásaink jellegzetes mozzanata. Eredeti célzata szerint a hosszú decemberi éjszakákon kísértő gonosz szellemek elriasztása, egyúttal a szentek segítségül hívásával, ünneplésével való megszégyenítése.
A férjhezadó, házasságszerző Miklósban bizakodik még a múlt század végén is az a görögkatolikus leány, aki a szent ünnepének előestéjén egyedül fölmegy a templom tornyába és háromszor ráüt a harangra, hogy kérőt hívjon magának.*
Utolsó kommentek