nekem is kell egy ilyen

Arisztid váratlan időpontban ér haza.

Az ágyat és a nejét igen gyűrött állapotban találja.

Gyanakodva fürkészni kezd.

A szekrényajtót kinyitva ott találja barátját ruhájával a hóna alatt.

Rákérdez.

- Hát te mit csinálsz itt Tasziló?

- Én kérlek, várok a hetvennégyes trolira.

Arisztid visszacsapja a szekrényajtót, majd elmélázva mondja:

- Az anyját ennek a Taszilónak, ez mindig hogy ki tudja vágni magát.







Tasziló panaszkodik Arisztidnek:

- Képzeld el csak a pechemet, tegnapelőtt vettem egy gyönyörű sonkát, és

tegnap az orvosom megtiltotta, hogy sonkát egyem.

- Na, és nem lehet kicserélni? - kérdi Arisztid.

- Sajnos nem - feleli Tasziló - már húsz éve a háziorvosunk.









Arisztidnek fel van kötve az álla.

Tasziló megkérdezi:

- Mi bajod?

- Jaj, kérlek, megőrülök, úgy fáj a fogam...

Már napok óta nem alszom miatta.

- Miért nem húzatod ki?

- Mert félek, hogy fáj.







Taszilót végigvezeti Arisztid a háza termein, és sorra bemutatja a vendégeknek.

Egy sarokba érve termetes hölgy mutatkozik be neki:

- Vanda vagyok!

Tasziló végigméri, majd rávágja:

- És milyen öveg!









A nászéjszakán Eulália meredten bámul a meztelen Arisztidra:

- Neked ilyen csöppnyi van?

- Hát... ezt tudom nyújtani...

- Na, ha nyújtani tudod, nincs nagy baj...







- Tasziló te ázol ott kint?

- Dehogy teázok, be akarok menni!









- Képzeld, Tasziló. Ha este kávét iszom, egyszerűen nem tudok elaludni.

- Sose izgasd magad, nekem pont az ellenkezője a problémám.

Ha elalszom, képtelen vagyok kávét inni.