nekem is kell egy ilyen

Az öreg gróf egyre gyakrabban értesül arról, hogy szeretett Tasziló fia

minden este leissza magát a kaszinóban.

Egy délután behivatja őt az inassal, és rettenetesen leteremti pazarló

és léha életmódja miatt.

-Drága apám - magyarázza Tasziló -, én tulajdonképpen nem iszom, csak

pezsgőbe fojtom a gondolataimat.

-Jó, jó, de legalább sikerül?

-Sajnos, papa, teljesen felesleges, sőt az egész ügy reménytelen.

Ugyanis tudnak úszni...







-Miért csak a bal papucsomat tette az ágy elé, Jean?

-Mert mindig bal lábbal kel fel, uram!







Tasziló késő este érkezik haza a vadászatról. Arisztid türelmetlenül várja:

-Na, hol van, amit lőttél? A konyhában?

-Nem, a kórházban!







-Zöld vagy vörös papagájt vegyünk, Jean?

-Vöröset, uram, mert a zöld bizonyára még éretlen.







Arisztid fordítva ül fel a lóra, úgy baktat végig a falun.

-Te Arisztid - szól rá Tasziló -, miért ülsz fordítva a lovon?

-Azért kérlrk - szól Arisztid -, mert igazán nem kell mindenkinek tudni,

hogy hova megyek.











-Miért szorít ez a cipő, Jean?

-Mert benne maradt a nyelve, uram!

-Ugyan, Jean! Ha kidugom a nyelvemet, akkor is szorít.







Arisztid és Tasziló, a régi barátok, találkoznak az utcán!

-Gratulálok - mondja Arisztid -, igazán gyönyörű feleséget kaptál.

-Ugye, tényleg szép? - mondja büszkén Tasziló.

-Tudod, egy másikat is kaphattam volna ugyanennyi pénzért, de én mégis

ennél maradtam.











-Locsolja meg azokat az új virágokat a kertben, Jean!

-De hiszen esik az eső, uram!

-Nem baj, Jean! Akkor vigyen magával esernyőt!