nekem is kell egy ilyen

- Halló, itt a tévé-gyorsszerviz.

Holnap délelőtt jövünk megjavítani a készüléket.

- Miféle készüléket?

- Ejnye, Lőcsné asszony, hiszen maga kérte személyesen, hogy szálljunk

ki, mert rossz!

- A Lőcsék? Azok már két hónapja elköltöztek!

- Pofátlan népség, előbb telefonálnak, hogy sürgősen jöjjünk, aztán meg

szó nélkül elköltöznek!







Julist elszerződtették cselédnek a szomszéd faluba, az országos hírű

mintagazdához, aki állítólag takarékos természetének köszönhette a

gyarapodását.

A lány pár hónapi munka után egyszer csak otthagy csapot-papot és

hazaszökik az apjához.

- Hát beléd meg mi ütött, Julis? - kérdi az apja.

- Még nem telt le az esztendő!

- Tudom, édesapám, de idehallgasson: márciusban kimúlt a gazda tehene.

Egész márciusban marhahúst ettünk.

Áprilisban megdöglött az anyakoca, négy hétig nem volt más, csak

disznóhús.

Azután májusban a kanca lehelte ki a páráját, úgyhogy májusban végig

lóhúst ettünk.

- Julis, Julis, hát ez még nem olyan szörnyű!

- Igen, de most meg a gazda anyja van a halálán…









Még az ötvenes években, amikor szállodában közös szobát csak házaspár

kaphatott Magyarországon, egy főnök a beosztottjával kétágyas,

fürdőszobás lakosztályt rendelt a vidéki hotelben.

A portás első kérdése természetesen ez volt:

- Házasok önök?

- Hogyne! - szólta el magát a tapasztalatlan beosztott.

- Mind a ketten.









- Hát, szívem, ez a merítőkanál, amit nászajándékba kaptunk a

nénikédtől, nem lehet ezüst! - mondja az újdonsült férj.

- Jé, te ilyen jól ismered a fémeket?

- Azokat nem. Csak a nénikédet.