Fülöp és Jakab Sellye szóhagyományában* Leveles Fülöp, ami talán legendájára, a zöld ág, zöld levél kultuszára emlékeztet. Az ünnep a legújabb liturgikus rendelkezések értelmében május 11-ére került. Helyét a Munkás József foglalta el. A tavaszi virágzás, zsendülés örömünnepét az archaikus-pogány népeknél éppúgy megtaláljuk, mint a mai nagyvárosi tömegeknél, bár ez utóbbiak kultikus jelentést már alig éreznek benne.
A föld termékenységének istennője a rómaiaknál Maia volt. A május hónapot róla nevezték el, és neki szentelték. A római kalendárium hatása alatt a nyugat-európai népeknél a tavaszi ünnep részben május első napjához, részben pünkösdhöz rögződött. Az ünnep a germánok természetszeretetének különösen megfelelt. A múlt század folyamán a szervezett marxista munkásság választotta legnagyobb ünnepének.*
Az egyház valamikor bizonyára nem ok nélkül rendelte e napra Fülöp és Jakab apostol ünnepét, hogy ezzel megszentelje, megszelidítse és a maga módján értelmezze a hozzá fűződő laikus képzeteket.
A középkor európai folklór-egységébe beletartozott hazánk is, így tehát a májusi zöldág-kultusz sem volt nálunk ismeretlen. Erről tudomásunk szerint legelőször Temesvári Pelbárt emlékezik meg.* Kérdezi: miért szokás a keresztényeknél ezen a napon zöld ágakat rakni az ajtókra vagy házuknak, hajlékuknak kapujára, ajtószárnyaira, amint közismert. Felel rá: amint mondják, Fülöp apostol, amikor Hierapolis városába érkezett, a hitetlenek azt a házat, amelyben megszállott, faággal jelölték meg, hogy majd másnap hajnalban rátámadjanak és megöljék. Reggelre azonban Isten angyala a város minden házára hasonló zöldágat tűzött, és így szándékukban megszégyenültek. Mások meg úgy mondják, hogy mindkét apostol fa által szenvedett vértanúságot: Fülöp keresztfán, Jakab pedig gyapjúványolók rúdjától. Ismét egy másik magyarázat szerint május elsején már régi időktől fogva a világi nép gyönyörűségét szokta keresni az erdőben és a madarak énekében. A szokás a keresztény hívek között is elterjedt, hogy ők meg az égi haza gyönyörűségét ismerjék föl benne, és az után vágyakozzanak, amelynek boldogságáról a mai nap evangéliuma szól (János 14, 1–13).
Az egyházi magyarázatnak még a múlt században is akad változata.* Eszerint a májusfa eredete az, hogy Fülöp és Jakab apostoloknak térítő útjukban egy Valburga nevezetű szűz leány volt a segítőtársuk. Ezért a leányt a pogányok megrágalmazták. Valburga azonban, hogy a gúnyolódókat megszégyenítse, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, letérdepelt és imádkozott előtte, mire a száraz fa a pogányok szemeláttára kizöldült. Innen eredt volna a keresztény fiatalságnál a májusfa állítása. Ez a magyarázat különben összefügg a Tannhäuser-motívummal, és a Walpurgisnacht hagyományaival, és minden bizonnyal középkori eredetre utal. Érdemes még megemlítenünk, hogy egyik régi esztergomi misekönyv, továbbá a soproni Golso-kódex (1363) ezen a napon Valburgáról is megemlékezik.
Nagykörű jámbor öregasszonyai a század elején úgy beszélték, hogy a májfa azokra az időkre emlékeztet, amikor a hetvenkét tanítvány tanítani járt. Volt köztük egy szentéletű lány is, de mégsem hitték el róla, hogy ártatlan tőlük. Mint mondogatták az emberek: elhiszik, ha a földbe szúrt száraz fa reggelre kizöldül. A fa azonban május hajnalára kihajtott.
Van azonban a hagyománynak magyar fejleménye is, amelyet leginkább a katolikus csíki székelység őrzött meg. A múlt század végén itt még virágjában volt a zöldfarsang, vagyis Fülöp és Jakab megtisztelése. Vitos Mózes írja,* hogy ezen a napon „minden jóravaló lánynak kapujába vagy házajtaja elé, akinek szeretője van, fehér vagy lucfenyő ágat vernek. Megtörténik, hogy annak a gazdag és szép lánynak, kinek több udvarlója van, négy-hat ágat is állítanak. Az ilyen sudár magas fa törzse kérgétől meg van hántva, majd veres és zöld cifrázatokkal, arabeszkekkel van kiékítve. Mivel ezt Jakab napján hajnalban és titokban állítják föl, vagy mivel az ébredező szerelem jelképe, azért jakabfa, jakabág, hajnalfa néven emlegetik. Az a leány, akinek ablaka vagy ajtaja elé ilyen díszfát nem vernek, elhagyatottnak, szegénynek, szerető nélkülinek érzi magát.
Egyes helyeken – folytatja Vitos – szokásban van az is, hogy Jakab napján a legények maguknak gazdát választanak, ki az egész év folyama alatt a mulatságokat rendezi. A gazdának kötelessége, hogy minden szombat és vasárnapra muzsikásokat fogadjon, a táncban rendet tartson és mindenre fölügyeljen... A jóravaló és figyelmes gazda kötelességének tartja, és nagyon figyel arra, hogy a szeretőtlen lányok is meghívassanak, vagy sok helyen nem lévén szokásban a meghívás, hívatlan leányok is megtáncoltassanak, és kellő tiszteletben tartassanak. Különben minden legény a maga szeretőjét szokta meghívni.”
Székely László tanítványainak gyűjtéséből* tudjuk, hogy a szokás még a két világháború között is eleven volt. Egész Csíkban általános a jakabág fölverése. Az ágakat a legények néhány nappal előbb elkészítik és Szent Jakab napjára virradólag ütik föl kedveseik háza elé vagy kapujára. A lányok ekkor behívják a legényt és megkínálják süteménnyel, pálinkával vagy meghívják ebédre, vacsorára püskösd másnapjára. Ajnádon ugyanekkor két zsebkendőt és egy díszes kendőt adnak. Ez az ágtisztelés. Csíkgöröcsfalván (Satut Nou) a jakabágat este elviszi a legény kedveséhez és megkérdezi, hogy elfogadja-e. Igenlés esetén a legényt megvendégelik. A jakabágat őrzik, mert különben ellopnák és máshelyt ütnék föl. Csíkszentkirályon (Sancraieni) a fiatalok egymásnak jakabágat tűznek. Aki jakabágat kapott, annak májusfát kell állítania helyette. Csíkszentimrén (Sintimbrul) jakabágat a leányoknak és menyasszonyoknak ütnek. A lányoknak az ajtó elé egy kisebb ágat, a menyasszonyoknak egy nagyobbat és a kapu elé ütik jól odakötözve a kapufélfához, nehogy a haragosok kivágják és ellopják. Csíkcsekefalván (Cincani) a legények piros-fehér-zöld szalagos fenyőágat tűznek a lányok kapujára. Kászonújfaluban (Casinul Nou) kisebbeknek is tűznek. Sepsiárkoson (Arcul) minden háznál kell zöld ágnak lennie, mert ahol nincs, oda az ördög tesz. Ez Pelbárt legendájára emlékeztet.
A májusi fák felállítása Kolonban ily módon megy végbe: Összegyülekeznek a legények a korcsmában, zenével és borozás közben megválasztván a szomorú királyt. Ezt mindkét oldalról fakardos őrök környezik, s így felkészülten, zeneszó mellett, házról házra eljárnak vele. A szomorú király bandájával a kapu előtt megállapodik, a többiek pedig bemennek, s mátkáiktól a májusfa ültetéseért járó adópénzöket tányéron beszedik, mit azután a legények mulatozási költségük megtérítésére fordítnak, ami egyátalában nem lovagias dolog. A szomorú király, kinek kötelessége, szomorú komoly képet vágni – ha elneveti magát, pár itcze bor vételére büntettetik, mit a legények a pünkösti királyság után, a falut bejárván vígan elköltenek.”
Somogy több falujában a májusfát a templom előtt állítják föl. Nem kötelességünk itt a májusfa teljes hazai hagyományvilágának bemutatása.* Jórésze már régen profánná vált, az archaikus–szakrális összefüggések már elhalványodtak benne. Pünkösdnél egyébként még utalunk rá.
*
Számos régi, jórészt még középkori eredetű templomunk patrónusa Fülöp és Jakab, akiket nyilvánvalóan azért választottak védőszentül, hegy a tavaszi vegetációt oltalmazzák, a fiatalság tavaszünneplését megáldják.
Zsigmond burgund király, akit ellenségei feleségével és gyermekeivel együtt kútba fojtanak (†524). Ünnepe már a Pray-kódexben megjelenik. A középkor végén főleg maláriában szenvedők szokták segítségül hívni.
A kultusz Közép-Európában a XIV. század derekán kezdett kibontakozni. Ekkor (1354) került ugyanis a prágai székesegyházba Zsigmond ereklyéje. Egy egykorú fogadalmi képen Szent Zsigmond ajánlja IV. Károly császárt a Szűzanya oltalmába.* Nyilván hálából keresztelteti fiát, a későbbi magyar királyt, Nagy Lajos vejét a Zsigmond névre (1361). Patrónusának prágai ereklyéjét Zsigmond a huszitáktól féltve, Nagyváradra hozza át (1424), amelyet temetkezési helyéül is választ.*
A könnyelmű, szélcsap természetű Zsigmond patrónusa tiszteletére Buda várában kápolnát is emeltet, amely 1417 táján kezdett épülni. Elhatározását a mondai hagyomány szerint – amelyben azonban föltétlenül van történeti igazság is – Tar Lőrinc látomása ihlette, amelyet minden vonatkozásban itt nem méltathatunk. Csak arról szólunk, ami idetartozik.
Tar, másként Rátholdi Lőrinc udvari ember, Zsigmond király ajánlólevelével többek között Írországba is elzarándokolt Szent Patrik purgatóriumához (1411). Abban az időben Tar Lőrinc pokoljárása nagy feltűnést keltett: belekerült az európai deákirodalomba, nemzeti nyelven pedig igricek, hegedősök énekelték meg.
A látomás megrendíthette Zsigmondot, aki még mindenképpen a középkor fia volt: hitt tehát a szentek egyességében, az üdvözülteknek a bűnösökért való közbenjárásában. Ezért névadó patrónusának tiszteletére Buda várában a templom mellett prépostságot is alapított.
A Zsigmond-templom történetéhez hozzátartozik, hogy Bakócz Tamás bíboros, pápai követ itt adta át Dózsa Györgynek a fehér zászlót, meg egy hatalmas vörös keresztet, a török ellen tervezett keresztes hadjárat jelvényeit. A hódoltság idején mecsetté alakítják át, egyébként teljesen elpusztul. 1698-ban Szent Zsigmond prépostságát újra feltámasztják, és később a vörös csillagkeresztes urak (ritterlicher Kreuzherrenorden) kezére jut (1720–1882). Ők kezdeményezik a budavári Szent István napi körmeneteket (1818).
A Zsigmond-kápolna fölszentelésére 1769-ben került sor. Ez lett a Raguzából hazakerült Szent Jobb szentélye is. A kápolna hivatalosan Szent István nevét viseli. Buda ostroma alatt (1944 telén) tönkrement.*
Zsigmond-kápolnája volt hajdanában Kisvárda várának is, de Rákóczi fölkelése után lerombolták.*
Nyilvánvaló, hogy az udvari kezdemények nyomán bukkan föl a XV. században számos misekönyvi bejegyzésünkben Szent Zsigmond neve: oratio in honorem S. Sigismundi regis pro febricitantibus.*
Körmöcbánya királyi város oltárt emelt Szent Zsigmond tiszteletére (1391).*
A kultusz napjainkig megőrizte udvari jellegét és tudomásunk szerint nem jutott el a vallásos néphagyományba. Ezt bizonyítja Tormafalu (Krensdorf) és Grinád (Grinava) titulusa. Az első az Eszterházyak, a másik pedig a Pálffyak kegyurasága alatt épült a XVIII. században. A baranyai Sumony patrociniuma (1866) Daróczy Zsigmond pécsi kanonok keresztnevével függ össze.* A képet Than Mór festette: a jámbor király vértanúságát ábrázolja. A bánáti Zsigmondfalva (Martinica) nevét birtokosáról, Lázár Zsigmondról kapta. Temploma meg Szent Zsigmond tiszteletére épült.
Zsigmond mindmáig megmaradt uras keresztnévnek. Igazában már csak a cigányzenészek között népszerű, amelyet nyilvánvalóan a hajdani jókedvű úrivilággal való kapcsolatuk magyaráz. Családnévként több változatban előfordul: Zsigmond, Sigmond, Zsigmondy, Zsiga, Zsigó és talán Zsikó, Zsinka.
Utolsó kommentek